(Fémszerelvényárugyár)
(Elzet Zár- és Lakatgyár. Jelenleg: Kaba Elzett Biztonságtechnikai Zrt.)
Budapest, Váci út 117-119.
A gyárépület főútvonal felé eső oldalába pár négyzetméternyi színes üvegtégla lett beépítve. Az errefelé ritkaság számba menő építőanyag különösképpen vonzotta az előtte járművel vagy gyalogosan elhaladók tekintetét…
Hirmann Ferenc Bajáról indult rézműves, szakmája megszerzése után nyolc éves vándorútján Bécs, több németországi város és Svájc állomások után végül Párizsban és Londonban sajátította el a rokonszakmák élenjáró mesterfogásait. Visszatérve 1880-ban Pesten önállósította magát és egy Dob utca 37. sz. alatti lakásban helyezte üzembe első esztergapadját és első sikeres gyártmányaival hamar túl is lépett szűk műhelye falain. Modelljeit maga készítette, maga öntötte és munkálta meg eleinte, majd rövidesen néhány tanoncot foglalkoztatott kis műhelyében. Mikor az már szűknek bizonyult, 1889-ben megvásárolta a VII. Csányi u. 7-9. sz. alatti házat, ahol előbb az öntőműhelye, később a cég irodái működtek. Rövidesen a Csányi utca szinte minden udvarán egy kis Hirmann-műhely dolgozott, s amikor 1900-ban Hirmann Ferenc néven egyéni céget alapított, már mintegy 50 munkást foglalkoztatott.
Eredetileg különböző réz-, érc- és foszforbronz öntvények készültek a műhelyben minta vagy rajz szerint, horgany díszöntvények és felirati táblák címfestők részére, növekvő számban bel- és köztéri szobrok, kisplasztikák. Készített gőz-, víz-, gáz- és fűtési szerelvényeket, bor- és sör szivattyúkat, sörkimérő készülékeket, szőlőművelési eszközöket, a szőlőfiloxéra sújtotta
országban nagy keresletnek örvendő permetezőkészülékeket és azok összes alkatrészét, tűzoltó készülékeket, kereskedelmi rézsúlyokat és mindenféle rézcsapot. A század elején a gyártmánykínálatban megjelentek a zománcozott kádak, egészségügyi- és pipere felszerelések - és a készítésük mellett az ezekkel folytatott kereskedést is saját kezében tartotta.
Az egyre bővülő tevékenységhez, a növekvő munkásszámhoz egyre szűkebbé váltak a Csányi utcai viszonyok, és jelentős továbblépésként 1911-ben rendezte be Váci u. 117-119. sz. alatti - a Váci út - Föveny u. - Bencze u. határolta - kettős telken a kb. 200 fő foglalkoztatására alkalmas, korszerű gépparkkal felszerelt, fémöntödével rendelkező és többszintes épületekből álló gyári üzemét. A következő évben feleségét, Burgos Júliát társként vette be a vállalkozásba.
A vállalat az I. világháborúban haditermelést folytatott, jelentős mennyiségben különféle használati fémeszközöket és fém alkatrészeket gyártott. Később viszonylag sikeresen tért át a béketermelésre, új termékek egész sorozatát honosította meg, elsősorban a szaniter- és higiéniai cikkek gyártása futott fel jelentősen. A keresett termékeinek és közszállításainak köszönhetően a termelés még a gazdasági világválság idejében sem esett érdemi módon vissza és ekkor is 250-300 munkást foglalkoztatott. Az újabb keletű termékeiből jelentős exportot bonyolított le elsősorban a balkáni államokba, de néhány közel-keleti országba is.
Hi rmann kiváló szaktudással, nagyvonalúsággal vezette gyárát, s nevéhez nem csak a fémárugyártás iparának magyarországi kifejlesztése fűződik, hanem a tanoncoktatás fontosságának a felismerése. Jelentős szakmai-közéleti tevékenységének elismeréseként megkapta az Országos Iparegyesület aranyérmét, az Országos Iparegyesület elnöke, a Bádogosok Ipartestületének és a Kis- és Középgyárosok Egyesületének elnöke volt 1939-ben bekövetkezett haláláig.
A továbbra is családi vállalkozásként működő gyárban a II. világháború éveiben sok más hasonló üzemhez hasonlóan ismét csak katonai felszerelési cikkeket gyártottak, a műhelyeket szériagyártásra rendezték át, s a gyár felduzzasztott létszáma 1944-ben a 600 főt is elérte. Budapest ostromakor és azt követően jelentős károkat szenvedett. Alig 150 munkással indította el a termelést és elsősorban jóvátételi szállításokra termeltek.
A Hirmann Ferenc Fémöntöde Rézáru- és Vagonfelszerelési Gyár államosítása 1948-ban történt, majd 1949. június 1 -jén egyesítették a Teve u. 3. sz. alatt gyárteleppel rendelkező Ulrich B. J. Bádog- és Ólomárugyár céggel „Ulrich" Fémszerelvényárugyár néven. Később Fémszerelvénygyár néven működött 1964-ig, amikor is vidékre telepítették.
Felhagyott telephelyét az 1965. január 1 -jén létrejött ELZETT Fémlemezipari Művek vette át Zár- és Lakatgyára részére.
László Zoltán ambiciózus fiatal vállalkozó 1919-ben Győrben fémárú-gyártó üzemet alapított. Nevének kezdőbetűiből formálva - németesen: ElZett - Elzett márkanévvel hozta forgalomba a László Zoltán Fémárugyár gyártmányait. A gyorsan fejlődő és rövidesen Budapesten kereskedelmi kirendeltséget létesítő vállalat kezdetben a szolgáltató- és kisipar részére vasárút gyártott, majd a tulajdonos szabadalmai alapján épület- és bútorzárakat. Az ígéretes vállalkozás azonban 1929-ben a válság alatt tönkrement. Ekkor a Budapest V. Váci út 6. sz. alá bejegyezve, valójában a Kallós és Schmoll Rt. XIII. Véső u. 7. sz. alatti székhelyén családi vállalkozásként újjáalakult, mint „Elzett" Vasárugyár Részvénytársaság, akkor még győri gyárával és budapesti képviseletével.
A győri gyártelepet és a termelést 1935-ben a XIII. Bencze (ma Bence) utca 1-5. sz. alá helyezték át, a Kallós és Schmoll Rt. korábbi pasztagyára gyártelepére. A Kallós család többségi részvénytulajdont szerzett az „Elzett"-nek átadott gyártelepért cserében, a megújult gyárban az egykori alapító László Zoltán cégvezetőként a termelést irányította. Alapvetően zárak és épületvasalások gyártásával, s rövidesen az ipari méretű kulcsgyártás hazai megteremtésének igényével indult a termelés. Minden termékük jól eladhatónak számított, de az 1937-től gyártott cilinderzár bizonyult a - külföldön is jól eladható - sikerterméknek.
Az 1940-ben 410 munkást és 80 tisztviselőt foglalkoztató vállalat-amelynek ekkor egyik igazgatója László Zoltán - kibővült gyártmányskáláján épületzárak, épületvasalások, bútorzárak, bútorvasalások és különféle lakatok
szerepeltek. A gyártás mellett az áruk nagykereskedelmi forgalmazását is maga végezte a vállalat, jelentős hányadát Európa számos országába (Románia, Jugoszlávia, Bulgária, Svájc, Törökország, Görögország, Hollandia, Svédország, Anglia), de a tengerentúlra és Közel-Keletre is számottevő mennyiséget szállítva.
A II. világháború utáni újjáépítésben jelentős szerepet játszott, 1948-ban államosították, s Elzett Vasárugyár néven önálló vállalatként működött. 1965. január 1-jével több fémtömegcikk-gyártó vállalattal - a Fémárugyárral, a lemez és bádogjátékokat gyártó Lemezárugyárral (XIII. Mauthner S. u. 60.) a Háztartási- és Kézi Tűzoltókészülékek Gyárával (XIII. Babér u. 7.) - együtt az 1963-ban alapított Fémlemezipari Művekhez csatolták. Az újonnan létesített nagyvállalat, az ELZETT Fémlemezipari Művek (FŰM) központja a XIII. Madarász u. 5/a. sz. alatt, magának az Elzett-gyárnak a műszaki vezetése -Bence utcai bejárattal - a Váci út 117. sz. alatti irodaházban székelt, a termelésének a nagyobbik hányada pedig - szintén a mögöttes utcáról nyílóan - a 119. sz. alatti többszintes gyárépületben történt.
Az egymástól meglehetősen távol álló gyártási profillal rendelkező gyárak csak laza szervezetben és még kevesebb kooperációban kapcsolódtak
egymáshoz. Foglalkoztak lakat, mágneszár, hengerzár-betét, tűzoltó készülék, fémtömegcikk, lemez-játékáruk, valamint gépkocsi zárak gyártásával. 1968-ban a gyár területe, összefüggésben a szovjet VÁZ (Zsiguli)-programba történt bekapcsolódással (a Zsiguli zárgarnitúrája itt készült) jelentősen megnövekedett, a gyár valójában ekkor vette birtokba a Váci úti frontot, s ekkortól is nyílott innen a főbejárata.
Az ELZETT Fémlemezipari Műveket 1984-ben feloszlatták, a Váci út 117-119. alatti vállalat ekkor az Elzett Zár- és Lakatgyár nevet vette fel. A vidéki ipartelepítési gazdaságpolitikai hullámban keletkezett vidéki gyáregységei-sátoraljaújhelyi üzeme Elzett-Certa, a soproni Elzett Sopron néven - önállósultak. A hazai zár- és lakatpiac döntő hányadát birtokló, 1991-ben részvénytársasággá alakult budapesti céget 1995-ben privatizálták s ekkor a részvények majdnem kétharmadát az Angyalföldi Vagyonkezelő Rt. által vezetett konzorcium szerezte meg. Az Elzett Biztonságtechnikai Rt. nevet viselő céget 1999-ben a kanadai Unican-Silca nyerskulcs gyártó cég vásárolta meg, majd 2001-től a világ egyik legjelentősebb biztonságtechnikai termékeket gyártó cégének, a svájci székhelyű Kaba-csoportnak a tagja Kaba Elzett Biztonságtechnikai Zrt. néven, a Váci út 117-119. sz. alatt.
A Kaba-Elzett Zrt. Magyarországon maradt divíziója az Újpesti Ipari parkban működik.